Amennyiben a tüdőgyulladás eléri a mellhártyát, a „száraz” mellhártyagyulladás mellett „nedves” mellhártyagyulladás is felléphet. Ilyenkor a betegség elhúzódik, a beteg levert állapotú, a folyadék (mellűri genny) képződése összenyomja az érintett tüdőt, ami nehézlégzést okoz.

Hogyan diagnosztizálható?

A betegség gyanúja már a fizikális vizsgálatkor felmerül, amit a kétirányú mellkasröntgen megerősít. A végső választ („egyszerű”, savós mellhártyagyulladás vagy – és ez a súlyosabb – gennyes mellhártyagyulladás) a mellkasi próbapunkció (a mellkasfalon át a folyadékba vezetett tűn át a folyadék leszívása) adja meg.

Hogyan kezelhető?

Savós mellhártyagyulladáskor, ha az orvos a kémiai analízist (beleértve a folyadék pH-értékét, savanyúságát is) megnyugtatónak találja, akkor rendszerint az ellenőrzésen kívül egyéb teendő nem szükséges.

Amennyiben a leszívott folyadék genny (vagy a szalma-sárga folyadék a pH-mérés alapján savas irányban változott), mellkasi cső (drain) behelyezése válik szükségessé.

A cső tartósan a mellűrben marad, ahonnan folyamatosan távozik a genny, szükség szerint a mellkasi csövön keresztül végzett öblögetés (élettani sóoldattal vagy jódtartalmú folyadékkal) segíti a gyógyulást.